Az “önjáró autók” kifejezés (angolul “selfdriving cars”) önmagáért beszél. Azt jelenti, hogy a gépkocsik önállóan, sofőr nélkül képes vezetni és parkolni.
Amit eddig csak scifikben láttunk, néhány éven belül a mindennapjaink része lesz és gyökeresen meg fogja változtatni az életünket.
Már nemcsak a nagy autógyártók (BMW, Mercedes, Toyota) fejlesztik a technológiát, hanem csúcs techcégek is, mint például a Google és az Apple. Hatalmas összegeket ölnek bele ezekbe aprojektekbe.
Érzékelők, radar, számítógép: így működik egy autó egyedül
Az emberek feleslegessé tétele nagyon sok csúcstechnológiát igényel.
Az önjáró autókat a radar, a GPS és az érzékelők segítik, amelyekkel a környezet folyamatosan beolvasható. Az összegyűjtött adatok együtt áramlanak, azokat értékelik és vezetői döntésekké alakítják át. Az önjáró autók egymástól függetlenül kiválaszthatják az útvonalakat, elkerülhetik az akadályokat és felismerhetik a közlekedési jelzéseket és lámpákat.
Az önjáró autók is folyamatosan össze vannak kapcsolva az internettel és más autókkal, ami exponenciálisan növeli az információszintet. Például a térképek kiigazíthatók, és a rövid távú problémák miatt módosíthatók az útvonalak.
Etikai problémák
A technológiai kihívások tehát hatalmasak, de semmiképpen sem egyedülik. Etikai és filozófiai kérdésekre is választ kell adni.
Ez általában arról szól, hogy az önjáró autók hogyan viselkednek szélsőséges helyzetekben. Kinek a biztonsága az az elsődleges: a vezetőnek vagy az őt körülvevőknek? Vagy milyen döntések megengedettek egy baleset elkerüléséhez? És hogyan győződhetünk meg róla, hogy a gép kiválasztja a legkisebb károkat okozó megoldást?
Ezért nem csak technológiai viták zajlanak az önjáró autók körül. Még a filozófiai-etikai kérdések is határozottan befolyásolják a jövőjüket.
Mindazonáltal egy dolog már biztos: néhány éven belül az emberek és áruk mobilitásáról szóló képünk meglehetősen más lesz.